Elfoglalták

„A Színművészeti Egyetem barikáddá lett. Főként szimbolikusan persze, de szeptember első napján már fizikai értelemben is. Az ellenállás jelképe. A hallgatók tették azzá. Az intézmény egyik vezetője, aki társaival együtt korábban lemondott a pozíciójáról, arról beszélt, mennyire káros, ami történt, mert tovább élezi a magyar színházi élet kettészakítottságát. Sőt már nem csak kettészakítottságról van szó, hanem - mint a barikád megjelenése mutatja - valóságos háborúról.

Ez az egész engem mélységesen elszomorít. Értem én, hogy ha belemélyedünk a magyar színháztörténetbe, vagy mondjuk a Nemzeti Színház históriájába, állandóan beleütközünk a politikába, divatos kifejezéssel az ideológiába. És a Színház- és Filmművészeti Egyetem egy ideje szintén harci tereppé vált. De éppen ettől érzem rendkívül kényelmetlenül magam. És még egyszer hangsúlyoznám: igyekszem túllépni a naivitáson. Ám mégis leírom, én szívesen nézek vizsgaelőadást a kaposvári, vagy éppen a budapesti színművészeti egyetemen. Örülök, ha írhatok róluk, a Népszava mindig is helyet adott a fiatalok munkáinak. Az viszont nagyon veszélyes és ingoványos terep, ha a fiatalok közé ilyen erővel lép be a hatalom elfoglalási szándéka, illetve ha szabadságharcossá kell lenniük ahhoz, hogy megvédjék a jogaikat.

Az egyetem egy másik korábbi vezetője azt mondta: ne a diákoktól várja bárki is, hogy megdöntsék a rendszert. Ezzel egyetértek, még akkor is, ha nagy öröm látni, ahogy bátran, önmagukat sem kímélve, igazi civil módon viselkednek több százan. Küzdenek az autonómiáért. Ez rendben van, csakhogy: hol van az a bizonyos határ? Meddig lehet és érdemes elmenni? Az egyetem új kuratóriumának elnöke azt hangoztatta, hogy a tanárok hergelték fel a diákokat. A Színház-és Filmművészeti Egyetem oktatói, vezetői valóban elindultak egy úton. Különböző eszközökkel tiltakoztak az alapítvánnyá alakítás ellen, illetve reagáltak rá, javasoltak, leveleztek.”